Úrihölgy (fecslelány)

Elképzelem magam erre a lapra.
Elsárgult régi lap.
Tintamentes sárgultsága oly szerényen rikít.
Kívánja a betűket.

~

8 macska nyolcszor jobb mint ő.
- Virágnak.

~

Nem leszek.
Más leszek.
Kecsesen repülő,
Felhőmentesen kiláthatatlan.
Minden mozdulatom eladom a nőiességnek.
Leadom, feladom.
Minden rezdülés könnyeden siklik,
Mintha magától érhetödő lenne, amit sose tettem.
Közben alapos megfontoltság lapul a tettetett tettek tévova helyén.
Gyeremektelen, fedhetetlen, szép tiszta, láhatalan felhő.
Elillan, amint azt érzed tiéd.
Hidd el hogy tiéd.
Soha.
Én még soha nem adtam oda magam.
Senkinek.
Soha tetején tobzodva hullámok tetején.
Sordódom.
Ha megtalálam magam,
Szokatlan énem.

~

FECSKELÁNY:

"Szereplők: egy kisleány, édes, komolykodó arcú csodalány (...) és egy kócos, borzas költő, ismert kávéházi alak és mégismertebb lump."

"Ezért ülök itt fájó vággyal, tüzes fejjel, buta levegőbe bámulassal."

"A Dide- várás, a talákozás és a búcsú tölti ki minden időmet. Mitha forgószélben élnék. Ő maga is az."

"Valahányszor leültem írni, mindig hazugságba estem."

"Tehát ösztönszerűleg húzódtam a saját énemtől. Mint egy idegentől. Az emberek félnek ettől az éles szemű idegentől, de elszánom magam, hogy a jövőben nem térek ki előle."

"Remegek egy soráért és félek tőle."

"(...), Dide költő, akinek a lelke, a gondolatai gyönyörűek. Ő mindig magasan szárnyal."

"Igyekeztem minden tekintetben jó lenni, (...) minden bűnömet megbántam (...) pédául ha valakit megvetettem, vagy ha szerénytelen voltam, vagy ha valakit megsértettem."

"De nekem nem kell férfi, nem kell szépség, nem kell fiatalság, hanem munka, jóság, emberszeretet, és ez a szerelem amit most érzek. Ez nem olyan szerelem ami a fiatalsággal elmúlik, mert ez nem kíván fiatalságot."

"Pedig alig várom hogy végre megnyugodjak, elcsendesedjek.

Ugye milyen furcsa, mi lett a hegyeket és világokat megmozgató ambíciómból?!..."

"Borzasztó azt elgondolni, hogy Te sosem nézhettél rám tisztelettel, bámulattal. Úgy ahogy egy igazi nőre néztél. Vagy lehet, hogy igen, de az nem ér semmit. Nem érdemlem meg. Csak a Te vakságod és az én színészkedéseimnek köszönhetem, ha néztél."

"És most... most semmi sincs, éppen semmi. (...) elég jól kifejezem ezt az ürességet, esemènynélküliséget, remènytelenséget (...)."

"Nekem nem párbaj kell értsd meg, nem lovagias elintézés, hanem hogy érezzem: valamit csináltál amit én nem mernék. Hogy érezzem: férfival van dolgom."
~
Desiré
~