Pszt.

Mert mindenki érdekek alapján játszik.

~

Fáj a szárnyam.

Fájdalom az árnyam.

~

"Nem engedte hogy vágyjak rá. "

~

Egy pohár víz a sivatagban.

~

És csak ültünk szélcsendben.

~

Ráragad az arcod.

~

Kell nekem egy költő, mint Hedvignek Desiré. 

Gyermekké válni, ábrándozni, várakozni, majd nővé. 

Kell nekem egy költő. 

Kit tisztelhetek titkon.

Kinek szavaiba ragadnék napokon át. 

Meg nem tudnám unni lapokon át.

Kell nekem egy költő.

Hogy felépítsen,

És összetörjön.

Költőien. 

~

A cél közelsége teszi ezt velünk,

Megváltoztat kívül belül.

~

"Amennyire lehet földhözragadt egy lebegő objektum."

~

"Szállongó őszi füst: égetik a nyarat."

~

Másoknak lehet nehéz, de ha neked gyerekjáték, akkor felnőtt lettél. 

~

Apu nem innál egy sört?

(Én meg eszem egy fagyit.)

~

És ha tetszik amit látsz, akkor előre engeded.

~

Kell. Kérlek. 

~

Amikor már az "izé" szót is tudatosan használod. 

~

Azért vagy tudatos mert folyamatosan kontrollálsz. 

~

Omlok. 

Le.

Lefele.

Lassan.

Öregen.

Szárazon.

Könnyek nélkül.

Csak omlok. 

Dicsőn,

Nincs semmi baj.

Stabilan.

Tetszik így.

A por körülöttem,

Régi énem,

Széllé vált.

Omladozom,

De nem soká,

Tartsatok meg,

Dőlök.

~

"Jön a szén csúszik!" - Égigérő fű