2 percnyi viszontlás

Szép legyek vagy csókolható.
~
Mondjam-e?
Vagy hagyjam elolvadni kimondatlan hópihék szájmozgatta tétlenségét.
Kéred-e?
Hogy hang követő mozdulat szaladjon utánnad, ha úgy is itt maradok árnyék nélkül.
Félted-e?
Ami épp addig tiéd, ameddig megkaptad. Egy Édes mindegy ölébe tett kívánság. 
~
I know, it's: too much.
~
Kérlek, kaplak, hagylak.
~
- Mi lennék, ha nem egy takaróba borult táj.
- Uh erre tudom a választ... hóvirág.
~
Gének által kódolt folyamat, ami akkor következik be ha a sejt elöregszik, rosszul működik vagy felesleges.
~
És idővel elhittem, hogy úgy lesz, ahogy mondja...
~
Más az, ha elköltözöl egy házba, és tudod, hogy csak negyed évet tudsz ott maradni,
mintha 1 vagy több évet.
Nem veszel szobabútort.
~
Hiányzol napsugár! 
~
- Polcra? Maximum vitrinbe. Drága kincseket nem hagyunk porosodni. 
~
Szemmel szedett hazugság.
~
"Bólogass, és csináld úgy, ahogy akarod." 
~
És 2 perc alatt lejátszódott minden érzés, amit nem akartam, amiben naívan bíztam.
A következő 2 percben, kakaót ittam, kakaóscsigával. Szokásos és biztonságos. 
~
Emiatt lettél olyan nekem, mint egy fa a mezőn. És én? 
Én mi vagyok neked? 
~
Nem szeretnék birtokolni,
Nem szeretnék éjjel-nappali viszontlátást,
Nem szeretnék naphosszú vágyakat.
Csak elfogadva figyelni, távolról, hogy messzire lássam, amit látni hagysz.
~
Szavaid biztos nem enyémek.
Másoknak szövöd. 
Mint órákhosszat nekem is. 
- Jaj, már 8 óra? Rá érsz még? -. 
Mégis, az egyik kedvenc mondatom tőled, amit te magad is idéztél: 
~
Komolyan gondolni:
"Amit most éreznék, ha tudnám hogy te is."
~
Egy dolog itt van, ami nem ide tartozik, de nagyon szép.
~
Aki neked kell...




Megjegyzések