Valami őszinte

A szavak gondtalanul szöknek ki, és lesznek rakoncátlan gondolatok.
Könnyebben adódnak oda mindenkinek.
Nekem kell az őszinteség. Ez az álmos, komótos, fesztelen.
Szeretném odaadni, hogy mennyire...

~

Egy csempéből kirakott végtelenített panelsor.

~

...de azért meg néztem jó pár ikeás katalógust, hogy mennyibe fájna nekem egy szobabútor, és úgy ítéltem meg,

hogy ilyen redőnyös lakásba, ahova még a fény sem kukkanthat be reggelente, én soha.

~

...és én nem vagyok a bepakolni való tárgyak listáján.

~

- (...) na jó, ez csak félig igaz. Kinek ne esne jól, ha megdicsérik. Akarsz látni kivirágozva, akkor mikor nem félek érezni a tavaszt, és nem kell óvnom magam a hótól?

~

Pakolok,
Megint.
Utazok,
Utolsó pillanatosan.
Mintha csak a reggeli buszhoz sprintelés hangulata maradt volna még egy napos teára.
Nincs kedvem menni,
És megrágott szavakat enni,
Etetni.
Viszlát fűszálak, fák, Hetény.
Amit tudok...
 rátok gondolok.
Így hazudnak a tárgyak is,
Hazug mosollyal görbülnek,
Várnak.
Mű
Művészien vészesen.
Azt tettem már megint.
Ki áll most előttem?
Csorba szeme kétségben van hagyva.
~
Rám néztek.
Érdekelt.
Néz mit tett ez velem.
~
Víz szabályok:
- senkit sem lehet kétségek között hagyni
- ha harag, akkor erdő
- lehetsz gyerek
Vannak dolgok amik úgy kellenek, mint a víz.
~
Figyelmed hiánya hívta fel a figyelmet, hogy figyelmetlen voltam.
~
Figyelem,
És csak ennyit tettünk egymásért.
Milyen drága is lett minden kanálnyi figyelem.
Gyorsan folyik.
~
Azt hinnéd boldognak lenni könnyű,
Te drága tündérhajú leány.
Hogy futkározni a réten,
Gyermek szívvel,
Oly őszintén fogsz, ha lépted is már pár számmal nőtt.
Hogy szavad tetteiddel egybecseng,
Hogy tetteid tieid maradnak.
Bolognak lenni minden tavasznak.
Azt hinnéd van, amit nem lehet elveszteni,
Te drága tündérhajú leány.
~

Annyi szépet álmodtunk belénk
A tegnap színes szappanbuborék
Kipukkad a szappanbuborék
( Konyha - Buborék)

~

A szerelem vándor,
ki nem fél az úttól
Vasbeton házban
Biedermeier bútor
A szerelem palló,
s mi lépkedünk sután
Fák lehelete zivatar után
A szerelem vers: Tétova óda
A szerelem egyház
- templom, zsinagóga
A szerelem óra,
mindig delet mutat
Város ahol sosem jártál,
mégis tudod az utat

Kávéban a cukor,
mázas teáskanna
Álmunkra lekvár,
hangunknak mantra
A szerelem képeslap,
nincs rajta bélyeg
Könnyű körete
a roséra sült kéjnek
A szerelem maradna,
hogyha tudna
Orral forróra
szuszogott dunyha
Néha bölcs
és néha csacska
Fájdalomküszöbön
alvó macska

A szerelem ének,
ima minden szájból
Tükör hogy megtudd
ki vagy igazából

Várd még az igazit
Pont mint téged vár az igazid
Ez nem olyan, mint egy nadrág
Amit az élet majd rád igazít
(Konyha - Szerelem)

~