Bevillanások
Gondolkodásba ejtett a semmi,
Mert mikor nincs semmin gondolkozni,
Inkább elmélkedj arról, mint hogy jöjjenek az emlékek.
Ezek nem szép képek,
emlékképek,
De legalább épek.
És idővel szépek.
Addig csak tények,
amik néha elősettengednek a rég elfeledett fiók sarkából,
És aztán nem enged markából,
Ha fáj, ha nem.
Kegyetlenül késztet
És a végén már csak vész tett,
Hogy hagyod a francba az egészet.
Addig meg hol jó, hol lélekszúró érzés tölt el.
Szimplán csak jópár dolog, ami sose dőlt el.
Kegyetlen páros.
És tudom hogy káros,
Mert a múlton nem kell rágódni.
Hacsaknem, be kell Vágódni
Egy jó kis sztorival.
Még akkor is, ha az már lerágott csont.
Bár az a hitelén semmit sem ront,
Mivel alapvetően hiteltelen.
De Én tudom, hogy a boldog sztorik mindig sarkítva vannak
És aki elhiszi, rabja annak
Aki meg meséli:
Jönnek az emlékek.
Villannak a képek
Amik még épek
Majd idővel szépek
De addig csak tények
Settenkedő lények.
Amik rád találnak egy átaludni való éjjelen,
Vagy mikor már untat a jelen.
Emlékszel még mikor...
Pedig már rég elmúlt a "mi" kor.
Oh bárcsak megint...
Aztán a tanulság újra megint.
Feledhetetlen volt az a...
Hétvége? Hogy vágytam haza...
Összebújni az üres, sarkított, hiteltelen, megszépült, ép emlékeimmel.
Mert mikor nincs semmin gondolkozni,
Inkább elmélkedj arról, mint hogy jöjjenek az emlékek.
Ezek nem szép képek,
emlékképek,
De legalább épek.
És idővel szépek.
Addig csak tények,
amik néha elősettengednek a rég elfeledett fiók sarkából,
És aztán nem enged markából,
Ha fáj, ha nem.
Kegyetlenül késztet
És a végén már csak vész tett,
Hogy hagyod a francba az egészet.
Addig meg hol jó, hol lélekszúró érzés tölt el.
Szimplán csak jópár dolog, ami sose dőlt el.
Kegyetlen páros.
És tudom hogy káros,
Mert a múlton nem kell rágódni.
Hacsaknem, be kell Vágódni
Egy jó kis sztorival.
Még akkor is, ha az már lerágott csont.
Bár az a hitelén semmit sem ront,
Mivel alapvetően hiteltelen.
De Én tudom, hogy a boldog sztorik mindig sarkítva vannak
És aki elhiszi, rabja annak
Aki meg meséli:
Jönnek az emlékek.
Villannak a képek
Amik még épek
Majd idővel szépek
De addig csak tények
Settenkedő lények.
Amik rád találnak egy átaludni való éjjelen,
Vagy mikor már untat a jelen.
Emlékszel még mikor...
Pedig már rég elmúlt a "mi" kor.
Oh bárcsak megint...
Aztán a tanulság újra megint.
Feledhetetlen volt az a...
Hétvége? Hogy vágytam haza...
Összebújni az üres, sarkított, hiteltelen, megszépült, ép emlékeimmel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése