Hangulat

Mondd lehet- e vonzóbb mint egy forrással csábító virágzó rét. Lehet:

~

- Hölgyem, ezt itt hagyta! - kiáltott utánna kétségbeesetten. Azt hitte már nem fogja hallani. A nő kecsesen visszafordult, szét nézett, de úgy vélte nem hozzá szóltak, így elhagyta az éttermet.

A férfi kénytelen volt utánna futni.

- Hölgyem, elnézést! - szólította meg távolságtartóan mégis méltóságteljesen. - A kesztyűje az asztalon maradt. 

A nő megfordult, picit rajta ragadt tekintete a magas férfin, majd válaszolt.

- Igazán köszönöm, ez a kedvenc és egyetlen kesztyűm. Nem is tudom mit csinálnék nélküle az ilyen téli hideg időben. - rámosolygott a férfira, de csak a szemével. Ridegen mégis bájosan. 

- Semmiség! - nevetett a férfi. Visszanézett az éttermi asztalnál csevegő barátikörére, aztán ismét a nőhöz fordult. - Nincs esetleg kedve és ideje még egy pohár borra csatlakozni hozzánk? 

- Oh ez rettentő kedves és vonzó ajánlat, - futott végig a hölgy szeme az úr barátain, - de sajnos haza kell mennem. Még van pár elintézni valóm.

Látszott rajta, hogy már rutinból tud udvariasan és keserédesen nemet mondani. 

- Sajnálom. 

- Esetleg legközelebb! - biggyesztette oda a végére, hisz nem lehet tudni. Szemén látszott hogy szíve szerint maradna.

- De akkor mindenképpen. Addig is legyen szép estéje! 

- Magának is! - nagy szoknyáját fehúzva eltűnt a hóesésben, a férfi meg dideregve visszasietett barátai közé.