Édes mindegy

Édes mindegy.

~

Zsákutcából nem lesz autópálya.

~

KEDV:

Napsütéses nap.

A zöld is nagyon fű.

A kék is nagyon ég.

Még, még, még.

Itt padoljunk le az ülre.

Züll.

Lesz, lesz.

Ne hozz semmit,

Vigyél.

Fényembe világít a szem.

Asszem elaludtam.

Tudtam.

Minden könyvetlen olvasásból.

Minden szótlan hibából.

Báb.

Hibábatlan.

Ez egy élő színházas ember.

Nem kellenek bábítható irányok.

Csak padoljunk az ülön,

És napoljuk az élvezetet.
~
Ráült a mellkasomra a magányosság.
Néha lefekvés előtt idekucorodik,
és hallgat.
Hallgatja, ahogy egyre zaklatottabban szuszog a fekvő helye.
Tudja, hallja, hogy fél.
Idebújik, mert egyedül van.
Könnytől áztatott puha helye.
Mégis jobb neki a sarokban, a szekrény mögött.
Még ha hideg is.
Egyedül hagyott magányosság.

~

Ne gyere,

míg nem tanultam meg.

Ne taníts,

Te már csak tapasztalj.

~

Édes mindegy vagy.

Édes is,

Mindegy is.

~

Egyszerűen. 

Én is így szeretnék szeretni.

~

Becsukom a szirmaim.

Végülis, nem kell mindig virágoznom.

~
- Én? Hisz oly sok Virág van még a földön.
Szebbek, csodásabbak mint én valaha is leszek.