Át-gondolat

...akkor majd eszembe jutsz, hogy milyen is, ha lekváros kezed miatt vagy lehetetlenül tehetetlen.
~
Az elmúlt 2 hét mosolyai és fesztelensége, olyan volt mint egy hosszú túra után meglátni a kilátást.
És élvezem.
Élvezem, hogy azt hiszik "bekávéztam",
Hogy visszamosolyog minden falevél,
Hogy telis tele van tavasszal minden csepp mozdulat.
Hogy be merek mutatkozni:
' Szia, nem kankalin vagyok, nem nárcisz és nem is rózsa,
Hanem mind egyben.'
~
Nem volt időm mert épp rohantam,
És a fagyi maga elég komolytalanná tette volna a mondatokat,
amiket nem kellett kimondanom.
Pedig mögötte a sok át-gondolat, olyan gyakorlatot adott,
Minden kérdés élére vasalt megválaszolására,
Hogy senki meg nem mondta volna,
Hogy aznap reggel,
én nem mertem kakaót inni.
~
Hullámvasút!
~
A lány, aki úgy eszi a camambert sajtot, mint egy szendvicset.
A lány, aki  ha szomjas és kinyitja a konyhaszekrényt, szívesebben nyúl a kis poharak felé.
A lány, aki megtanulta már, hogy ha kávézni megy, mindig úgy is vágyik egy Melange-ra.
A lány, aki mindig egy gyertyával távozik, de sose használja el.
A lány, aki bocsánatot kér azért, mert bal kezes.
A lány, akinek mindig ki van pirosodva az arca reggel, mert rohan a buszhoz.
A lány, aki sosem vette észre, hogy mikor gondolkodik, sosem mert az emberek szemébe nézni.
A lány, akit le lehet venni a lábáról pár őszinte, mély szóval.
A lány, aki egy lány.
~
Ez a sor, annak a helye, ahol leírom, őszintén, hogy miért olyan nehéz rábólintani valamire, ami annyiszor eszedbe jutott, ahányszor hiányzott.
~
" a kötődés nem tőled függ,
Te csak annyit tudsz eldönteni,
Hogy támogatod-e vagy sem."


Megjegyzések