Krokodil-helyzet

Lába tele
Minta
Mintha
Lendületlen rendületlen tinta
Liben
Kócos tömege morcos
Loboncos porca
Eltorzult orca
Rojtos foltos röpte
Kajlán arrébb lökte
Megbökte foltjait.

~

Letrabantt

~

Nem hagyunk hátra olyan embert, aki több mint tanulás.

Mert ez első, amit megtanultam,

Nemet mondani. 

~

Mostanában sok a krokodil-helyzet.
Mikor valamire úgy reagálsz,
Mintha krokodilt láttál volna.

~

...Piszentett,
És oda szaladtam hozzá.
Ez volt a jel.
Hamarabb is siettem volna,
Mikor a nap delet mutatott,
Ha a fűszálak balra álltak.
De nem nekem szóltak.
Tévesztésemre szemet hunytak,
És fütyültek rám is és tovább másnak,
Hátha már nem tévednek.
~
Végig libbentem pár gyöngyházfényes utcán,
De picit mindegyik végén ott maradtam.
Sütött a nap, és viszonzásként visszasütöttem rá.
Ezt az emberek úgy is mindig elfelejtik.
És suhant velem a járda,
Váltófutást játszott.
Aztán boldogan eleredt az eső.
A legtisztább ház is vágyott a cseppekre.
Majd sarat kapott egy elsuhanó autótól.
Nem várt ajándék, egy pillanatnyi tárgytól.
A víz előcsalogatta a csigákat, és a krokodilokat.
Az utóbbitól nem kell egy ablaknak sem félie.
~
Szeretem:
Az érzést, mikor a bögre kakaóm felszínén megpihent kakaódarabokat felszürcsölöm.
Mikor van kire rámosolyogni.
Ahogy a sajt szakad.
Mikor akkor is elrontom az irányokat, ha előre kigondolom.
Mikor Limóval figyelünk egymásra.
Mikor egy zongora darab elkezdődik.
Minden könyv utolsó oldalát.
A virágos ágyneműket.
Mikor elkések, és megbocsájtják.
Ha kivisznek az erdőbe.
~