Alföld

Menjetek délre, itt találtok sok mindent! 

- Mondtam a Pesti galamoknak.

~

Levelevelek.

~

Rég volt már, hogy menekülő utam nem az északra vezető sínek menetével lett volna egynlő. 

Rég volt már, hogy kegyetlenül hasított belém a föld domborainak kezdete. 

Rég volt már, hogy otthon hagytam a belevalóságom, és báránybőr voltam farkas nélkül. 

És képzelek egy fonalat, ami nem ér feljebb, mint a tengerszint kietlensése. 

És képzelek dolgokat, amik nem fognak oda illeni, ahol nem honos a legmesszebb lévő fák sziluetjének megtekintése. 

És képzelek kitakarhatatlan naplementéket, akik tovább tartanak, mint ahova megyek.

~

Fények helyei zavarják meg nézetem Dunáról:

Az a feketeség, ami megjelenik rajta éjfél után télen, eltakarja mélységét, összecsöppen a Fővám térrel, ahonnan továbbcsordul a Kálvinra, onnan elfolyik valahogy a Keletire, majd zúdúl a Zuglói vasútállomás felé, és behömpölyög a szobámba. Lámpafény.

~

És te mit nyertél belőlem? 

Jó hogy vagy, néha ha vagy. 

Akkor én is vagyok, vagyogatok. 

Félredobom az időket, mikor nem voltál,

és én sem voltam. 

Aztán jó hogy vagy, odaslisszansz, ha szólok megölelsz, ha kérlek megsimogatsz. 

Akkor én is megölellek, megsimogatlak. 

Aztán jó hogy vagy, mikor ott vagy ahol én. 

Akkor én is ott vagyok, ahol te. 

De többet nem nyerek, mert amint kérsz adok, és amint adsz visszaadok, mint a visszajáró 5 forintost a boltba. 

Senki sem kéri, mégis kapja, ha más nem csak tiszteketudóan odahelyezik a tálcára, mert ez a szabály. 

Semmit. 

Bárányként örzöm ezelőtti szingli énem hűlt helyét, figyelem, ahogy bicegve táncol, nehogy megváltozzék, nehogy elgémberedjék.

~

Budapest irányában a felhők valami felhőtlenebbé válnak. 

Mint kisgyerek kezében szorogatott vattacukor. 

A maradék lemorzsolódik, és elpilled nem kézreeső területekre. 

~

Csendes

Itt tekintetnek már nincs hely, 

Így helytelenül ámulok, mert van mire. 

Nézetem a plafonon lévő biciklire,

Magam meg  egy fél kádra rakódtam rá. 

Szembe olyan személy, akivel rég feleztem már kádat.

(F. L. - vel) 
~

Ideképzelem Pestet a kertünkben.

Cigizek, buszra várok.

Elnézek ballra, hátha jön a busz 

(tuják).

Elnézek jobbra, kik várnak még itt 

(a házunk).

Szembe elmerengek azokra az épületekre, amikre néha Jazz-t szoktam festeni 

(szomszéd ház kerti fényei).

Szóval néha ideképzelem Pestet a kertünkbe, de van olyan, hogy valósághűre sikerül, és azt mondom:

"Bocsi nincs nálam apró." 

(Kutyám csahol).

~
"Szeretem azt hinni." - Marci
~
A galambok belerepultek a napba,
És egyik sem volt főnix 

Tornyai JánosAlföldi táj